Dr. Morvay Frigyes

Mobil: +36-30/9699-280
morvay.frigyes.dr@t-online.hu

Esszék

19 - A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

Fejezet: A SZEMLÉLET c. könyvből

 

A BOLDOGSÁGRÓL

Dr.Morvay Frigyes

 

/Műhelymunka/

„Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.”

Téli világ c. Petőfi Sándor.

 

         A boldogság kérdését szívesen érintették a történelem nagynevű filozófusai, akiktől a következőket idézem:

·      Herakleitosz megvetette az érzéki gyönyöröket. „Ha a boldogság érzéki gyönyörökből állna, - úgymond – irigyelni kellene az ökröket, mikor babot ropogtatnak.”

·      Szokratesz: „az emberi élet célja a boldogság keresése és a hozzá vezető út az erény tudása.” A kellemes nagy helyet foglal el a gondolkodásában, de alacsonyrendűnek tartotta, s a boldogságot nem a kellemes életben vélte föltalálni.

·      Platon: „A pillanat boldogsága a beteljesülés e pillanatai a szerelemben és a szép ideák szemlélésében van.”

·      Antisthenesz: ellensége volt minden élvezetnek. Szerinte boldog élet nem lehetséges tudás nélkül, mert csak a bölcs tud magán uralkodni, s vágyak nélkül elégséges lenni önmagának.

·      Aristipposz szerint boldog az, akinek minden pillanata gyönyörrel teljes, bár nem a boldogság a cél, mert ez már a múlt és a jelen állapotok sorozatának absztrakt összefoglalása, vagyis nem valóság. A boldog élet tudást követel, mert csak a bölcs szerezheti meg azt az okosságot, mely urává tesz a gyönyörűségnek.

·      Demokritosz: az emberi élet célját a gyönyörben jelölte meg. Gyönyörön azonban nem a javak valamiféle gátlástalan élvezetét érti, hanem azt, hogy az ember tartson kellő mértéket és ha így cselekszik, akkor eljuthat a tartós boldogsággal azonos lelki derű, az euthümia állapotába. A jelenvaló dolgokkal való megelégedettségben is tarthatjuk boldognak magunkat. A boldogság-állapothoz, mint a lelki derű eléréséhez szükségesnek tartja mind az anyagi, mind a szellemi javakat. Ez utóbbiak magasabb rendűek és elsődlegesen juttathatnak a boldogsághoz.

·      Kalliklész mondja: „Nos Szokratész halljad hát mi az igazság: kéjes életmód, féktelenség, szabadság, csak legyen mire támaszkodnia, - ez az erény, ez a boldogság.”

·      Arisztotelész szerint az egész államnak egy a célja, mivel az egész állam boldogsága egyet jelent egyformának, azaz társadalminak kell lenni. Ennek eredetét a neveléstől kell várni és mivel a felsőbbrendű, azaz a boldogságot jelentő életmód elmélkedő, gondolkodás módot igénylő, ezért az erényekkel és a zenével kell az ifjúságot megismertetni. Hozzáteszi, hogy erényesek és boldogok akkor leszünk, ha nem gyáván, nem vakmerően, hanem bátran viselkedünk. A boldogság nem az élettől való visszavonulás, hanem cselekvés, nem külső célokra törő, hanem önmagáért való elmélkedés. Szerinte a javak három részre oszthatók: rajtunk kívül állókra, testiekre és lelkiekre: mind a három hozzátartozik a boldogsághoz.

·      Marcus Aurélius mondja: „Boldog vagyok, mert derűs az életem: a jelen nem tört meg, a jövőtől nem félek.”

·      Khrüszippusz azt fejtegeti, hogy az erényt önmagáért kell akarni és ez önmagában elégséges a boldogsághoz.

·      Epikurosz etikája már egész boldogság-tant tartalmaz, melyben igenli az örömöt és a gyönyört. Törekedjünk fájdalommentes állapotokra. Itt a lelki gyönyöröket a testi gyönyörök fölé helyezi. Boldogságmagyarázata negatív kicsengésű, aminek okát azzal magyarázzák elemzői, hogy súlyos betegségből épült fel. Epikurosz alább int a politikától való távolmaradásra is.

·      Szent Ágoston: A boldogság és az igazság azonosak. A boldog élet: az igazságon való örvendezés.

·      Spinoza: „A viselkedés célja a boldogság.”

·      Locke: „A boldogság a szabadság realizálása.”

·      Schopenhauer: „Ilyen világban, hol semmiféle fajta egyensúlyozottság, semmi állandó állapot nem lehetséges, minden fáradhatatlan kavargásban és változásban van, boldogság el sem képzelhető. ...végülis mindenki hajótörötten, ledőlt árbóccal ér kikötőt.”

·      Freud: „Az ember akkor boldog, ha megvalósította egy gyermekkori álmát.”

·      Dr.Benkő Sándor /előadóművész/: „Volt miért élnem és ez boldoggá tesz.”

 

ELEMZÉS

Mindazok a szokásos mondások semmitmondók, mint:

·      a boldogság bennünk van,

·      a boldogságot keresni kell

·      a boldogság megtalálható

·      az élet célja a boldogság,

·      mindenki a boldogságot keresi,

·      a pénz nem boldogít.

·      Stb.

A boldogság mibenléte, illetve meghatározása e mondásokból hiányzik.

A boldogság egymondatos meghatározása nem lehetséges.

 

SZERINTEM:

·      Elsősorban egyéni és szubjektív fogalomról van szó,

·      ami minden életkorban vagy van,

·      vagy nincs,

·       vagy nincs, de megelégedettséggel és pótcselekvéssel pótolom magamnak.

·      Minden életkorban más és más a megélése.

A boldogság összetevői:

·      az értelemmel felfogott kellem,

·      a saját sorsom krízisektől mentes helyzete,

·       a kívánt információk előnyös kezelhetősége és

·       a kommunikációk harmóniája.

Valószínű, hogy mindezek egyszerre és egy életen át nem léteznek, tehát a boldogság legtöbbször rövidtávú élmény.

A boldogság: sikerélmény – sajnos akkor is, ha káröröm, akár az én sikerem, akár másé.

A boldogság nem az öröm. Pillanatnyilag örülhetek valaminek, míg ugyanakkor nem vagyok boldog. A gyermek karácsonykor örül az ajándék megpillantásának, és boldog is, ha játszik vele, egyik-másik játékát az ágyába viszi, hogy vele is aludjon, de a boldogsága akkor teljes, ha a környezetében is szeretetteljes harmóniát lát. Az ajándék feletti öröm – és ez minden életkorban érvényes – még nem a boldogság, ahogy a gyermekkori példából következik, boldogsággá akkor válik, ha az öröm tárgya alkalmazásra kerül és ezt a környezet sem rombolja le.

         Álljon itt néhány szempont arról, hogy minek örül az ember:

·      saját hatalma szemlélésének,

·      hiúsága érvényesülésének,

·      tevékenysége elismerésének,

·      szeretve levésének,

·      szexuális örömének,

·      kedves ajándéknak,

·      anyagi gyarapodásának,

·      esetenként – sajnos – a rombolása felett,

·      egyes deviánsnak is tartható érzelmének, mint: káröröm, a bosszú sikere, különböző aberrációkban tombolásának, kóros örömének.

A boldogság ellentéte nem a boldogtalanság, mivel a boldogtalanság csak a boldogság hiánya. A boldogság ellentéte nem is a fájdalom, hanem a KÍN. A kínról azt tartjuk, hogy általában többszörös, illetve kiterjedt fájdalom, hosszantartóan kíséri az egyén életét, ezért kínlódik az életvitelének több részletében. Ideértendő a lelki kín is, ami biztosan boldogtalanság, azaz biztosan a boldogság hiánya és mint kín az ellentéte is.

 

Heller Ágnes szerint: „A mindennapi élet számunkravalóságának két típusa van:  a boldogság és az élet értelme. A boldogság ellentéte az elégedettség.” Ez az utóbbi megállapítás engem meglepett és értelmezni csak úgy tudom, ha az elégedettség valami olyan állapot lenne, melyben az egyén minden további motivációját leállítaná a „semmit nem érdemes már tenni” szellemében. Kérdezem: ez a motiválatlanság a „minden úgy jó ahogy van a megelégedésemre” miért is volna a boldogság ellentéte?

 

Szándékosan nem ellentételezem a boldogság ellentéteként a depressziót, mivel a depresszió egy betegség diagnózisa, önmagában olyan működészavara az agynak, mely a boldogság semelyik feltételének „átnyújtásával” nem gyógyítható. Esetenként a depressziós nem azért lesz öngyilkos, mert boldogtalan, hanem azért, mert betegsége sugallja.

 

A tudomány az agyban boldogságközpontot ismer és boldogsághormonról beszélünk, amivel a boldogságközpont működése akár közvetlen úton, akár közvetett módon ingerelhető. Ez a szenvedélybetegségek több fajtájának alapja. Boldogsághormon a phenylaethylamin, képlete: C6H5-CH(NH2)-CH3.

A szerelmespár boldognak mondja magát mindkét részről, annak is látszanak más szemében is, de ez állapotban a boldogságot csak a szexualitástól elvonatkoztatva értsük, noha a szexualitásnak része van az állapotban.

Ismertető jelei: felcsillanó tekintet, felragyogó arc. /Hámori Veronika/

A boldogság tehát egy transzcendens komfort, ami

·      kelthető

·      kelthető egy, vagy több személyben,

·      ami megosztható „lélektől – lélekig.”

·      A boldogság értelemmel kísért szomato-pszichés állapot.

·      Lehet közösség is boldog, nem örvendő, hanem lelkesült,

·      És ahogy manapság látjuk Magyarországon: egy nemzet is lehet boldogtalan, amit az bizonyít, hogy megnyilvánul a boldogság iránti vágy.

Nem boldogság a vígság, ami nem más, mint valamiféleképpen gerjesztett rövidtávú öröm.

·      A boldogságban van nyugalom és a nyugalomban is van boldogság, de nem a nyugalom a boldogság.

·      A boldogság időlegesen az életminőség része és mint olyan, az előnyös feltételek találkozásának tudatos megélése.

A feltételek - ha úgy érzem, hogy:

·      Egy csoportja már adott volt környezetemben,

·      Más csoportját magam kreáltam,

·      Az előnyös feltételeket előnyösen felhasználtam,

·      Az előnyös feltételeket megosztottam másokkal is és örültem mások örömének.

Ezt a sorozatot mai szóval „flow” kíséri és a „spleen”-t találjuk mellette.

A boldogságban tárgyakhoz, körülményekhez és személyekhez kötődés jön létre. A kötődés nem lekötelezettség, bár az is egy kötődésfajta.

Ismeretes:

·      Érdekkötődés,

·      Hálaérzeti kötődés,

·      Bizalmi kötődés / ami részben érdekkötődés is /

·      Ellenséges kötődés / sérelmi okból, bosszúvágy miatt /

·      Szenvedély-kötődés / droghoz, játékhoz, szerzéshez, rekordhajhászáshoz /

·      Szakbarbarikus munkakötődés

·      Szexuális kötődés

·      Kriminalisztikai kötődés pl. zsaroltság,

·      Az idolhoz érzett kötődés,

·      Adott szóhoz kötődés / szerződés, ígéret /

·      Erkölcsi elköteleződés / az erkölcsösség önmagában is kötődés!/

·      Vallási kötődés / nem azonos a csoportkötődéssel!/

·      Baráti önzetlen kötődés,

·      Megszokásbeli kötődés,

·      Célirányultsági csoportkötődés – közösséghez, nemzethez.

·      Többszörös kötődés megerősítése: szövetség.

A boldogságban levés egyben ön-harmonikus állapot is, noha benne az egyes kötődések a személyt valamely irányultságban tartják. Azt is mondják, hogy boldogságában a személy kiegyensúlyozott, noha a személyiség soha nincs egyensúlyban, mert akkor motiválatlan is lenne. Minden személyiségben motivációs első jelek indukálódnak és mint töltés-hiányok indítanak motivációt.

 

Boldog akkor lesz a személy, ha ön-harmonikus sikerrel zárja cselekményét. Ha cselekményével – megelőzően célorientációjával – tévedésbe fut, akkor krízis-állapot jön létre. Ha a cselekmény ön-harmonikus, akkor a személyiség vélten „egyensúlyban” van, de az állapot rövididejű, mert új jelek képeznek új motivációkat. A személy boldogság-állapotának időtávja kiszámíthatatlan.

 

A szenvedély biológiai kategória, ami az örömszerzés és a boldogság-központ túlműködése, amely működés lehetséges mérsékelt módon is, korlátozottan is és lehet a működés korlátlan intenzitású is, aminek egyik változata a drogfüggőség.

         Ahogy a boldogság az előnyös feltételek sikeres alkalmazása, úgy ehhez készségek megléte is szükséges.

A készségek:

·      Elsődlegesen genetikai alapúak,

·      És vannak elsajátítható, tanulható, fejleszthető készségek.

A készségek megléte nyomán képességek alakulnak.

A boldogsághoz szükséges:

·      A szeretet adásának készsége, majd képessége,

·      A szeretet fogadásának készsége, majd képessége,

·      Kapcsolatteremtő készség, majd képessége,

·      Életközösségre való készség és képessége, amiben az alkalmazkodás készsége és képessége is benne foglalt.

·      Készség humorra,

·      Készség kreativitásra,

·      Készség érzelmek nyilvánítására és feldolgozására,

·      Készség és képesség a személyiség fejlődésére.

A készségek és képességek naponta „vizsgáznak”.

Különös fogalom: a személyiség zavara. A személyiségzavar működési zavar.

A személyiségzavart a pszichiátria részletesen kidolgozta.

A személyiségzavar számtalan esetben olyan személyiség-variáns, amit

·      Észre sem veszünk, mert enyhe foka meghatározhatatlan és a fogalom önmagában a meghatározhatatlan normális kérdését veti fel.

·      A diagnózist rágalomképpen egyesekre csak rábélyegezzük,

·      Amely állapotot csupán „különc” jelzővel illetünk,

·      Az illető lehet egy alkotó kiválóság, vezető személyiség /államférfi/

·      Lehet a legügyesebb csaló,

·      Lehet a diagnózis később induló pszichés működési zavar és

·      Lehet egy boldognak induló házasságban a legdurvább krízisekben megnyilvánuló személynek az állapota, akinek a környezetében igen sokan boldogtalanokká válnak.

A liberális eszme azt mondja: cselekedj ösztöneid szerint, úgy boldog leszel. – Ez ugyan nagy tévedés, sátáni eszme.

Beszélhetünk feltételesen boldogságról az alábbiak szerint:

·      „A te helyedben én boldog lennék!”

·      „Ha olimpiai aranyérmet nyernék ma – boldog lennék!”

·      „Ha a gyermekem boldog lenne, akkor én boldog lennék!” /Kétszeres feltételesség a boldogságról./

·      „De boldog lennék, ha betegségemből felgyógyulnék!”

·      „Most már annyi kínt szenvedtem, hogy akár boldogan meg is halnék!”

Mindezek a szólamok nem az anyagi, vagyoni, vagy valamely kábulati előnyök meglétéről, kívánásáról szólnak, ami azt bizonyítja, hogy a boldogság eszmei lényegiségű, tudatosan megélt érzelmi komfort és lám az ókori bölcselők vélekedései a boldogságról mennyire tévedések voltak.

 

Az anyagi, vagyoni gazdagság feletti öröm felszínes és nyomában nagyon hamar boldogsághiány, azaz boldogtalanság jár. Igen kifejező Vörösmarty Mihálytól az alábbi idézet:

         „Nézd a világot: annyi milliója,

          S köztük valódi boldog oly kevés.

             .....

         „Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

          Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár mint özön,

          A telhetetlen elmerülhet benne,

          S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

             ....

          Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.”   / A merengőhöz/

 

Természetesen a „szívöröm” kifejezésen sokféle érzelmet érthetünk. A költő szerint a valódi boldogságnak lehet az értelmezése, noha a puszta örömöt valami fölött nem tartjuk boldogságnak annak ellenére sem, hogy pszicho-vegetatív reakciói ismeretesek. Kifejező az a megállapítás is, hogy a világon élő sok millió /milliárd!/ ember között a valódi boldog csak nagyon kevés. Ebből a megállapításból az emberiség lázadása származik, mert a gondolat az élet értelmének keresésével és nem-találásával kapcsolódik. Ha nem is adható kielégítő válasz e lázadásra, a költő megkísérli a helyes tanácsadást: „Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.”

Igen sok esetben az embereknek közük van egymás boldogságához, illetve annak elvételéhez. Fenti definícióm szerint a boldogság a tudatosan megélt kellem kedvező kötődések biztonságával. E meghatározásban a „tudatos megélés” kizárja a boldogságot az állatvilág életéből. Látunk mégis olyan jelenségeket, melyekben „örömén túl az állat is mintha boldog lenne.” Ezt az állapotot ilyenformán antropomorfizált boldogságnak lehetne nevezni. Megjegyzem itt, hogy azt is megállapíthatjuk: lám az állatvilágban ha az egyik állat elveszi is a másik életét, a boldogságát soha sem veszi el. Ez a tény valószínűsíti azt a feltételezést, hogy a boldogságnak transzcendens komponense van, és ha van, akkor szeretet komponense is van.

A boldogság egyik tényezője a kedvező kötődés ami nemcsak emberek közötti viszonyban érvényes, hanem valamely emelkedettség esetében, alkotások sikerélményében is. Az emelkedettség: érzelem.




« Vissza az előző oldalra!
Dr. Morvay Frigyes - Magyar