Dr. Morvay Frigyes

Mobil: +36-30/9699-280
morvay.frigyes.dr@t-online.hu

Esszék

15 - A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

 Fejezet az Orvosi Filozófia témaköréből

 

A POSZTMODERN   I.

Dr.Morvay Frigyes

 

Elemzés Fredric Jameson: A POSZTMODERN, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája c. könyvéről.  /Későbbiekben a szerző jele: F.J./

 

Kezemben tartom a 450 oldalas könyvet. Rögtön az első oldalakat olvasva örültem annak, hogy a szerző a felvetett fogalmat, a posztmodern fogalmat ugyan favorizálva és nem helyettesíthetőnek veti fel, bár önmaga is bizonytalan a kifejezés tökéletességében. Szerintem a kifejezés kimondottan helytelen, amit már A SZEMLÉLET c. könyvem 103. oldalán is írtam /2013/, ugyanis az emberiség történetében a modernségnek nevezett korszakos jelenség egy olyan folyamatos folyamat, mely önmagát nem „poszt” haladta meg és nem is haladja meg, csupán fejlődésében változó, aktualitásában modern marad. A modernségnek nincs válsága, csak változataiba megy át, mint:

Liberálisabb modernbe,
Posztkommunisztikus modernbe,
Világűr felé technizált modernbe,
Szexualizált modernbe,
/sajnos:/ antropofob modernbe, - amiben a kulturális torzulásokat fedezhetjük fel, stb.

Ortega-nak volt áttekintése Európa társadalmáról országonként és egészében véve és nagy kár, hogy halála /1955 / megvonta tőle az éppen ezután következő drámai idők megélését és így halála megvonta tőlünk azokat az elmélkedéseket, melyeket a látottak nyomán megírt volna. Hasonlóan sajnálatos, hogy nem olvashatjuk Freud pszichoanalitikus írásait a mai idők tömeges népmozgalmáról, melyben a politikától az egzaltáltság felé haladó egyedek és tömegek egész globuszunkra kiterjedően általánosítható furcsa identitászavarai előidézik az életveszélyes, a nem mindig érthető körülményeket. Nem valószínű, hogy ez a jelenségsorozat lenne az emberiség tovahaladó, természetes evolúciója – ha egyáltalán volna ilyesmi – hiszen a történésekben túl sok a mesterséges elem, ami arra utal, hogy egyszerre többtípusú hatalmi manipulációk ütköznek saját terveikkel és a gyakorlati történések nem tervezett és nem kívánt súlyos helyzetekbe torkollnak.

Maradva a könyv bevezetésében talált kifejezések kritikájánál, hasonlóan jegyzem meg, hogy logikusan posztindusztriális társadalom sincs, mivel az indusztrializáció ha az egyszerű gépektől, majd a szövőszékek és a gőzmozdonyon túl el is indult exponenciális fejlődésének útján, nincs többé mire „poszt”-építkezzen, hanem csak kiterjedésének folyamatában beláthatatlan színvonalakig halad saját számtalan irányzatában.

 Ha vizsgálódásaink kínos és mesterséges fogalmakat szülnek, akkor eltávolodunk a valós társadalomelméletek filozófiájától és csak könyvtárnyi publicisztika születik, ami lerántja a gondolkodást a pártpolitikai kampányok szintjére és ezzel szívességet teszünk azoknak akik éppen a ködösítést használják a lényegi manipulációk eltakarására. A posztmodernizmus semmit sem koordinál, minden szakma és tudományág éli az életét „valamilyen” színvonalon, csupán tömegemberek áramlásának „felhasználása” a kérdés, mely kérdésben és a megoldásban az érzelmek struktúráját kell ügyesen manipulálni a Páholyokból.

Kulturális forradalom, kultúrharc sincs, csupán hatalmi harc van, kontraszelekció az alsóbb rétegekben és végnélküli korrupció.

Hogy a Páholyok között milyen az átjárás és milyen eszközöket használnak világuralmi törekvéseikben, az sajnálatosan kritikus rész-korszakhoz érkezett. Pénzpiaci-Globalizmus, az államelméleti tömbképzés, gazdasági érdekérvényesítés közben alvilági agresszió, a tömegek identitás-megzavarása, identitásvesztése segítségével és által, ma egyszóval az ember-voltunk aljas elárulását jelenti és műveli. Már könyvemben írtam, hogy aki ma társadalomtudományt ír, az társadalompatológiát ír. Nem kell félni a kifejezéstől. Ma a tudatalatti /tudatfeletti / tartomány társadalompatológiát hoz felszínre az „első gondolati” motivációból, azaz társadalompatológiát produkál.

Mottóm volt a „történelmet formáló erőkről” szóló fejezet élén:

 

Az ember élete: társadalom, - az ember halála: társadalom.

A nemzetek bajban vannak,

A népek bajban vannak!

Az egész emberiség bajban van!

A mi világunk nem rossz, csak beteg!

 

Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy vizsgálható-e, leírható-e egy kijelölt korszak, - jelen esetben a „kései kapitalizmus” kulturális logikája? Mit jelent itt a logika kifejezés, ami itt azért kérdés, mert kérdés, hogy létezik-e a társadalmi korszakoknak valamiféle logikájuk, konkrétabban szakági logikájuk?

Azt írja F.J: „Kulturálisan az előfeltételeket az 1960-as évek óriási társadalmi és pszichológiai átalakulásaiban találjuk meg /leszámítva az aberráns modernista „kísérletek” sok változatát, amelyek aztán előfutárok gyanánt épülnek be újra a struktúrába/, amely átalakulások a mentalitások szintjén oly sok hagyományt elsöpörtek.”

E hosszas idézetben kifejezni kívánt lényeget illetően miért nem 1946-tól számítja a szerző? A meghatározása kifogástalan és őszinte, kár, hogy ilyen szép stílusa mellett nem mondja meg, hogy mi volt az a sok mindenféle aberráns modernista kísérlet és ha mindig csak így nevezzük azokat a történéseket, akkor éppen a tudatlanság homályában tartjuk a későbbi idők generációit és mi nem értjük, hogy az ifjúság miért nem érti a baloldaliság alatt azt, ami a baloldaliságban nem kívánt tendencia.

Csodálattal láttam, hogy a szocializmusban képzett orvosok úgy követik a helytelen gyakorlatokat, hogy nem is tudják, hogy amit csinálnak, az miért rossz.         /káder professzorok-káder medikusok – káder out-put!/

Mondjuk ki azt is, hogy a XX.sz. keleti felében sem a lenini értelemben Oroszországban, sem a Rákosi nyomán Magyarországon nem volt osztályharc, csak a lenini eszme szerint annak nevezték a diktatúra erőszak-mechanizmusát, mint fedőnevet használva a kollektivizáláshoz, a kitelepítésekhez, a megfélemlítésekhez  - általános értelemben a belső ellenségkép-képzéshez- hiszen az úgynevezett osztályok egyikének esze ágában sem volt  „osztályharcolni” és az ú.n. osztályok a század végére még látszatukban is eltűntek. Akkor ez volt a korszak kulturális logikája? Nem!  Ez politikai logikája volt!

Minden korszak végét az ideológia kifulladása, válsága jellemzi. Baj akkor van, ha az ideológia válsága mellett az állam is válságba jut. Az ideológiák válságát a kampányokban hangoztatott hazugságok későbbi frusztrációja okozza, eközben az erkölcs válsága zajlik és ez így volt az ókortól napjainkig.

A 23. oldaltól F.J. írása már nem filozófia, hanem felsorolása azoknak a kulturális „mozgalmaknak”, melyeket Európaszerte – akár világszerte – csak a frusztrált ifjúság pótcselekvésének lehet nevezni, ami ma fesztiválsorozatnak mutatja magát. Az 1960-as évek után újpogányságnak nevezem azt a liberális eszmeképződményt, melyet a politikai pártok ugyancsak eszközként mohón lovagolnak meg a Páholyok sugallatára, mert bennük rejlik a félrevezetés is és a haszonszerzés is mind politikai, mind pénzügyi értelemben. Sajnos a népek – Ortega tömegemberei – ebbe az áramlatba  -mint: main stream – belesétálnak.

F.J-vel ellentétben a kultúra nem társadalmi harc terméke, hanem az életminőség – mint olyan – domináns megjelenése egy népcsoportban, azaz a lét lokális szokásrendszere, mely mint imprinting genetikai manifesztációt nyer.

A kései kapitalizmus korszakában igen különböző nemzet éli saját kultúráját, amiben zajlik bizonyos szuverénitása is és mellette zajlik elég autonóm módon nemzetének kései kapitalisztikus életmódja, élete is. Ha logikát keresünk, akkor valamiféle céltudatos struktúrát keresünk, ami vagy a kései kapitalizmus saját jellemzője, vagy a benne élő egyes intézmények, szakágak, működési-kultúrák korhű céltudatosan működő struktúráinak logikáját. Tehát a társadalmakon belüli szakmák kultúrájának /l. definíciót / logikáját kellene keresnünk, ami valójában van. Így beszélhetünk  - a kultúra definíciójának szellemében – a munkahelyi szakágak, a művészeti alkotások, nem pártos  logikájáról. Igen hasznos lenne például a kései kapitalizmus egészségügyének kulturális logikájáról tanulmányt írni, hogy mind az irányítók, mind az ellátók és a betegek tükörbe nézhessenek. Ekkor rögtön tudná mindenki, hogy milyen a rendszer kulturális logikája a kései kapitalizmus e részterületén.

Amit kulturiparnak is nevezhetünk, az játszmák műfajaiból áll. Leszállítanak minden nemes igényt először, majd erkölcsöt másodszor, „új pogányság” és „egészen új társadalmak” zilált alakulatai születnek minden kontinensen és kész a nihilizmus globalizált világa.

Mondd meg, hogy TE hol vagy és miért azt csinálod, amit csinálsz? –Félek, hogy nem tudod!!! Az élet megy el melletted, vagy Te mész el az élet mellett – a harmadik eshetőség, hogy a Föld valamely pontján valamely eszme fanatizmusából egész egyszerűen „ki-népirtanak” és büszkén világgá is kürtölik, vagy tagadják.

F.J. Miért ír folyton „egyedi szubjektumról” és nem személyiségről? Elemez számtalan művészeti alkotást számtalan művészeti területről, de nem ír kulturális logikát. Miért? Mert nincs kulturális logika, csak „manipulált kulturális beavatkozás” van és szerteágazóan megjelenő alkotás, amit sajnos művészeti alkotásoknak minősítenek. Ki itt a zsüri? És ekkor dönteni kell: mi lehet az ami a korszakot igazán tükrözi és „normális-e” az? De mi a reális, mi a racionális és mi az a furcsa, amit nem-normálisnak szabad minősíteni? Itt nem szabad mindig őszintének és hitelesnek lenni, mert a minősítés nem egzakt és ha szubjektív, akkor valakit, vagy valakiket sérelem ér /political correct!/. Mit fog a soron következő korszak ízlésvilága kidobni a szemétbe: a Munkácsy trilógiát, vagy azt a sok szürrealistát?

Már vártam: felbukkan F.J. írásában a schizofrénia. Bevalljuk mindketten, hogy nem vagyunk sem pszichiáterek, sem kriminálpszichológusok, mégis itt megállunk elemzéseinkben.

Volt alkalmam 45 évnyi családorvosi praxis nyomán egyrészről, másrészről folyamatos szakirodalom olvasása mellett megfigyelni, hogy a társadalmak tarka személyiségstruktúrájában lassú halmozódást mutatnak pszichiátriai diagnózisok – és sajnos más természetű nem kívánt diagnózisok is. Ortega tömegembere jelenik meg tömegméretekben és nem a világháborúk okán /sec.F.J./ tűnik elő a műveletlenség súlyosan alacsony szintje, az izoláció, az elidegenedés, a depresszió / most már „a” betegség / és a széttöredező személyiségekben, mint kórtani alapját képező körülményben az a schizofrénia, mely a felszaporodott és váratlan és különösen kegyetlen és értelmetlen agressziót okozza.

Azt írtam, hogy nem a világháborúk okán, mert a világháborúk nem okoznak munkanélküliséget, nem okoznak helytelen oktatási-nevelési mechanizmusokat, csak özvegységet, nyomort, frusztrációt, mely következmény-helyzeteket csak az a Páholy tud meglovagolni, mely tőkéjét indusztrializációra fordítja ugyan, de a tömegember fölött más érdekek „kreatívak”. A tőke polarizálta magát, látszólag fakultatív Páholyokat alakított és a lélekölő kommunizmus adta tömegember számára a tőke e kései kapitalizmusa a globalizmus képében a liberális eszmét alkalmas ideológiaként nyújtva hozta létre torz– most mondható: - kulturális logikáját. F.J írja: high-tech paranoia. Ez az előszoba, majd pedig a high-tech schizofrénia szobájába érünk.

A kellékek:

liberális demagógi és ezt még félre is magyarázzák,
valamennyi abuzus-féleség,
túlszexualizálás, - egészen a legkisebb korosztályig,
kínálati őrület,
a széttöredezett személyiségek tömegei számára vallási szektásítás,
velőtrázó és vérfröcsögő krimi-film-szórakoztatás a mozikban, a TV-ben
andalító TV-sorozatok – nehogy a színvonal emelkedhessen, /nézettség!/
fesztiváldömping – nehogy az ifjúság eszméljen,
az egyetemeken manipulált diákönkormányzat – hogy a káderprofesszorok és a káderifjúság virulhasson,
a politikában fenntartani a kommunizmus kísértetét /sec.Marx!/, mert azzal mindig visszajuthatunk a kezdetekhez, a legaljasabb emberi tulajdonságok ügyes kezeléséhez.

Ha F.J. a XIX.sz. korai kapitalizmusának logikáját és a szakágak kultúráinak logikáját írná meg, úgy nem kellett volna 450 oldalnyi publicisztikát írnia a bizonyos posztmodernről. Ha egy társadalomban a humánum  - az ember-mivolt – elvész, ott csak morbid kultúra van morbid szerkezeti logika „működtetésével”. És ez nem véletlen és nem cél nélküli!

 

2015. július 28.

morvay.frigyes.dr@t-online.hu




« Vissza az előző oldalra!
Dr. Morvay Frigyes - Magyar