Dr. Morvay Frigyes

Mobil: +36-30/9699-280
morvay.frigyes.dr@t-online.hu

Esszék

09 - A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

Fejezet AZ ORVOSI FILOZÓFIA tárgyköréből 

Dr.Morvay Frigyes

 

AZ ÖLÉS FILOZÓFIÁJA. 1. – AZ ÉLÉS ELVÉTELE

Bevezetés: A filozófusok műveiből a XX.sz. első felében bizonyos válság, bizonyos gyötrődés olvasható ki. Kant hatása kitörölhetetlen, átnőnek a gondolkodások kantiánussá és újkantiánussá, majd a tudomány dörömböl az ajtón, akadémikusok csinálnak filozófiai fogalmakat és nevezéktant, és az interdiszciplináris kapcsolatok korrekt kidolgozása helyett önkényesen „belemásznak” egymás tartományába – igaz ez ősrégen is így volt. Ismételten felmerül a kérdés, hogy a filozófia tudomány-e?

 Természettudományos alapokról indulnak értékelméletek, és a gyorsan és különlegesen megváltozó társadalmi formátumok a „magasabb objektivációs rendszerek” elnevezést kapják, mely kifejezés ennyiben szép, de semmitmondó.

 Husserl kimondja:

„A filozófiának a természettudományos megismeréshez hasonlóan szigorú tudománynak kell lennie.”

És ekkor /1948-1950/ fény derül a DNS-re, melyben a genetikai génstruktúra feltárásával, a gén-funkciók konkretizálásával kimondjuk minden hajlam és képesség potenciális realizálásának lehetőségén túl a fajra jellemző egyed bio-morfotikus kiépülésének programvezérlését is, ami nemcsak az élő élésének a struktúraépítő jelensége, hanem mint minden élő principiuma is és ezáltal a transzcendens lélek-objektivációt is megvalósítja.

Mindez azt jelenti, hogy a természettudományos megismerés megalapozta és kinyitotta a XXI.sz.-i filozófia felé az ontológia új útjait.

A jelen esszé tárgya: az élő lét, az élés /az élő egyed folyamatos jelene/, az élő és élésének érték-filozófiája, a társadalomban jog-filozófiája és összefüggése az erkölcs kérdésével. Mindaddig nem jutunk az ölés kérdéseihez, amíg nem mondjuk meg, hogy mi az ölés tényének a lényege:

o   mi vonatkozik mire,

o   ki az alany,

o   mi, vagy ki a tárgy

o   mi az ok, az indíték

o   mi az eszköz

o   mi a módszer

o    mi a cselekmény lényegében?

Ez a bevezetés éppen ezért messziről indul.

Nemcsak az emberről van szó és az ölés fogalma és filozófiája nem egyszerűsíthető le az egyszerű gyilkosság megtörténésére.

Az ökológia feltárta a „létért folyó küzdelem” jelenségeit a növényi és az állatvilágban. Az „élés elvételének” számtalan és mondjuk ki eléggé gátlástalanul elkövetett változatai történtek meg Káin tettétől fogva és a kőtáblák felmutatása nem vált alkalmassá sem államalapításra, sem az erkölcsre nevelésben.

Helyesnek tűnik az értékfogalmakkal a megközelítést elkezdeni. Egyszerre merül itt fel mind az élet megjelenése mind értelmének kérdése és csak ezután kérdezhetők a kapcsolódó értékfogalmak.

Kérdés: élni-akarás lehetséges-e minden esetben a másik élő életének a kára, / elvétele/ nélkül? Élhet-e egyáltalán minden élő zavartalanul és boldogan? Természetjog szerint igen, de ez a jog itt abszolutizált jog, ami kívül van az Univerzum ontológiai logikáján.

Más megközelítés már az emberiség világában merül fel: ölhető-e az ember életének értelme? Ez már történelmi kérdés, nevezik lélekölésnek is és ezt az ORVOSI VIKTIMOLÓGIA  tárgykörében tárgyalom A SZEMLÉLET c. könyvemben /2013/.

Túl nagyra nőtt fejezetekről van szó, mint: eutanázia, abortusz, diktatúrák ártalmai, történelemhamisítás, stb.

És most kezdjük újra elölről keresni az ölés tárgyi objektivációját. Ölni csak élőt lehet. Ha bármi mást semmisítünk meg, azt pusztításnak, rombolásnak nevezzük.

Mi és Ki az Élő?

Abszolutizált értelemben lehet élőnek minősíteni eleddig tárgynak tartott olyan dolgokat is, melyekből a fajra jellemző egyed sarjadhat, kifejlődhet – ha kedvező körülménybe kerül, pl. a növények magja. Tekintsünk a búzaszemre: ha elültetem kisarjad, szárba szökken, kalászt hoz és benne több búzaszemet terem. A búzaszem ez esetben tárgyként tekinthető anyag, mégis egy szunnyadó, potenciálisan életet hordozó. Sorsa lehet más is: ha szétmorzsolom, azaz megőrölöm, akkor lisztként képezi a tápláléklánc egy elemét, amiből más élők építkeznek. Tehát itt kétszeresen is az élet, illetve az élet lehetősége „bújik meg”. Ha én itt megsemmisítek, akkor azt pusztításnak nevezik: nem lenne sem búza, sem kenyér. Abszolutizált értelemben ölés történik pusztítás képében.

Másként is definiáljuk az élő egyedet, mondván élő az ami életjelenségeket mutat. Életjelenségek a következők a biológiában: mozgás, táplálkozás, szaporodás és anyagcsere. Hozzátennék még két jelenséget: a pulzációt és az áramlást. Ha holisztikusan gondolkozunk, akkor e két újabb életjelenség végül egységessé teszi az élők élésének kritériumát, mivel valamennyi élőlényben megtaláljuk, sőt kritériumként is felfoghatjuk a pulzációt és az áramlást. Az értelem, aminek általunk minősített egészsége vagy sikeresen egészséges lesz-e, vagy számtalan kifejlődési folyamatának pontján az általunk ismert patológiás változat valamelyikébe jut.

Amit életnek minősítsünk – a félreértések elkerülésére – nem a „vis vitalis” – mert vis vitalis az izommozgásban van, hanem az a gén-struktúra önszervező, ontologikus és autonom programja.

Leegyszerűsített, meghatározás ha azt mondom: a megtermékenyítés bármilyen formája a teremtés egy típusa, Misztérium, a holisztikus tökéletesség egy modellje. A jelenség ezért transzcendens. A sokat keresett „élet értelme”, ami egyben az életnek öncélú törekvése is amiben transcendenciája áll. Ezt az öncélúságot nevezhetjük az élet értelmének, de csak az értelemmel az értelmet kereső ember számára és a keresés az okság megtalálása nélkül marad és ez a Misztérium bizonyítéka.

Senki sem állíthatja, hogy a másik élő életének nincs értelme, így a magzat életének is ugyanúgy van értelme, mint az újszülött életének, aki a szülei életének értelmévé válik. Ez esetben az újszülött, mint cél-érték az ő életük értelme – sajnos az egy másik kérdéskör, hogy e fogalmi komplex miért oly sérülékeny, illetve megsemmisülő gyakori esetben, melyekben ugyancsak felleljük az ölés filozófiai értelembe vett megvalósulását.

Ez a meghatározás azért fontos, mert így válik élőnek minősítetté minden embrió egyed is. És milyen élővé minősítetté? A fajra jellemző potenciális egyed alapértékét jelentő élővé. Végül mondjuk ki, hogy az emberi megtermékenyített petesejt, amiben a genetikai program „A” pillanatban létrejött és embriónak neveztetik, már potenciálisan szociál-biológiai realitás, egyben jogi alanyiság is, csupán kár, hogy nem így van elismerve, noha ez utóbbi célt el kell érni.

Az ölés alapdefiníciója szerint akkor valósul meg, ha egy élőlény megszünteti egy másik élőlény élését. /Megállítja a másik genetikai programját, amiáltal a másik egyedben leállnak az életjelenségek, így ugyancsak leáll a pulzáció és az áramlás./

Az ÖLÉS fogalmi kategória. Bontsuk részletekre:

A/ Valamennyi, az ökológiában feltárt létharc pl.:a növényvilágban szabályozza saját létterét, mely létharcban a jobb alkalmazkodás a főszabály de a másik rovására történő „kiszorítás” nem ölés, még akkor sem, ha a jelenség során végérvényes „kiölés” a következmény.

B/ Az állatvilágban is vannak ökológiai szabályozók, melyekben a jobb alkalmazkodás nemcsak a fajok között szabályoz, hanem esetenként a fajon belül is megnyilvánul. A „létharc” egyszerre folyik a faj fenntartásáért, ahogy a faj egyedeinek saját önfenntartásáért, több állatfaj esetében a territórium védelméért.

 Kritériumok az állatvilágban:

o   nincs megfontolt szándék,

o   nincs különös kegyetlenség,

o   nincs eszközhasználat,

o   ha viadal van az elsősorban ugyan létharc, esetenként mesterségesen előidézett, máskor és általában területi birtoklás védése.

o   A létharc célja a táplálékszerzés, ami a fajok egymásból-élése módján valósul meg, de ez nem saját fajon belüli egyed kannibalisztikus típusa. Az egymásból-élés történései sokfélék, ami ebből a leglátványosabb, hogy a természet az állatokat növényevőkre és ragadozókra osztja. Ez a létharc sohasem ellenséges a szó társadalomtudományi fogalmi értelmében. Az állatvilág létharca mindig ösztönös és öncélúsága nem terjed az önfenntartáson, a táplálkozáson túl.

C/ Sajátos ölésforma A VADÁSZAT.

Az őskori környezetben az egymásból-élés egyik formája a növények evésén túl az állatok evése is, ezért egyes egyedeit el kellett ejteni különböző módokon. Ekkor kezdődhetett a fegyverek készítése. Az élet értékének értékfelfogása  még csak a létfenntartás, mint cél és az átértékelt cél valamely hasznosítás, pl.: a prémes bőr felhasználása.

A ragadozó állatok egy másik állatfaj egyedének táplálékállatként kiszemelése, majd üldözése az elejtésig, nem vadászat, így az ősember táplálékállat elejtése sem vadászat. Vadászaton csak az ember szórakozásként megfontolt és előkészített állat-ölési művelete értendő. Ez a szórakozási mód nem velünk született ösztön, hanem tanult agresszió, az endorfin effektus keresése, még filogenetikai atavizmusnak sem tartható.

Kedvtelésből vadászni erkölcsi kérdés is, mivel az erkölcs olyan minősített cselekedetet, mely az életet szolgálja, márpedig minden élet (élés) érték és kedvtelésből történő megsemmisítése nem az életet szolgálja.

Az agresszió nem ölés, hanem az ölés előzetese, a Magyar Értelmező Szótár szerint: „zsarnoki támadás, erőszak, ide sorolható a garázdaság is, mindkettőben tudatos a szándék.” Az ölésre vezető folyamatban az agresszió akár le is állhat. Éppen ez is bizonyítja, hogy az agresszió nem velünk született ösztön – ahogy azt C.Lorenz is és Heller Á. is állítja. Adler és Freud korábbi korszakukban föltételeztek egy velünk született agressziós ösztönt, amit később másként értelmeztek.

Az emberölés maga az ”eredendő bűn” – elvonatkoztatva a paradicsomi almától. Az állatok ölése is „bűn,” ha nem a táplálkozást illetve mértéktartóan gazdasági érdeket szolgál, ugyanis csak ilyen értelemben kaptunk uralmat a Földön.

D/ Az ölés egyik típusát, ha ember embert öl, azt gyilkosságnak nevezzük.

Háttere: megfontolt érdek, illetve pszichopátiás reakció. A gyilkosságban az élet /az élés/, az emberi élet értékelméleti mérlegelésének még csak nyoma sincs.

Legszélsőbb típusai: a különös kegyetlenséggel történő gyilkosság és kiterjedt formája a háború. A háború a tanult agresszió formája. /A háború pszichológiája egy másik fejezetben olvasható./

Az ember saját magára irányuló gyilkosságát öngyilkosságnak nevezzük.

         D/1. A közlemény terjedelmére való tekintettel csak megemlítek abszolutizált értelembe vehető gyilkossági formákat, mint AZ ÉLET ELVÉTELE, mely formák csak az emberre jellemzők. Pl.:

o   A kínzás, mivel az egészséget károsítja. Az egészség érték és senkinek sincs joga sem rövid időre, sem maradandóan károsítani.

o   A bűnre nevelés, mint liberális társadalmi tendenciák. /Az értelem megzavarása, korábbi kifejezés: lélekölés/.

o   A szándékos megvárakoztatás, mint mindennapos esemény, ami az élettartam frusztráló és jogtalan megrövidítése.

o   A „malignant sotial effects” /Tom Kytwood/ a társadalomban ismert és fel nem ismert rosszindulatú károsító hatások, „a nem élt élet előidézése”. /a fogalmak gerontológiai eredetűek, a hatások lélekölést jelentenek./

o   A gyermekek szexuális megrontása. /az értelem megzavarása, korábbi kifejezéssel: lélekölés./

o   A gyermekmunka egyes államokban. /A nem élt élet okozója. /

o   A terrorszellem tartós fenntartása. /korábbi kifejezéssel: lélekölés./

o   A kirekesztés, mint esélyek politikai indíttatású elvétele, mint az élet elvétele a nem élt élet előidézésének egyik formája.

A felsorolt példák természetesen nem jelentik az esetek teljeségét és további részletes kimunkálást és közlést kívánnak.

D/2. Korunk ugyancsak sajátos ölési típusait valósítják meg az abortuszok, a kísérleti állatok megölése, a mesterségesen megtermékenyített petesejtek „megölése”, az eutanázia, a táplálékláncba vitt kemizáció, az abúzusok liberalizálása és a terrorizmus beláthatatlan jövőbe vezető „gyakorlata.” A házasságon belüli erőszakból származó emberölés.

Felbukkant a XX.sz. végén egy új emberölési mód: a szervkereskedelem céljából elrabolt felnőtt, illetve gyermekek megölése. Sajnálatos, hogy a gyógyítás sikeres, nagyszerű módozatához, a szervtranszplantációhoz az alvilág bűnös szervkereskedelme is hozzátapad.

ÖSSZEGZÉS:

         Kategórikusan kimondható: AZ ÉLETNEK, AZ ÉLÉSNEK, AZ EMBERI ÉLETNEK NINCS ELISMERT ÉRTÉKE. Ez a sajnálatos megállapítás egyidejű az emberiséggel mind a mai napig tartó érvénnyel. Az ember általi emberölést, a gyilkosság megvalósítását úgyszólván banalitássá járatja le a tömegkommunikáció több eszköze. Egyszerű a dolog: az utunkban levőt meg kell ölni. Ősidőktől ugyanez az „eszméje” a gyermekmeséknek és gyermekjátékoknak és több gyermekjáték tárgyi eszközének. /kard, nyíl, puska, tank, stb./

A gyilkosság filozófiája elsősorban nem az agresszióból, hanem az értékelméletből és a pszichopatológiából vezethető le.

A tárgyban feltárt ismereteink rendkívül gazdagok, de a megelőzés még csak nem is látható.

2013.

E-mail: morvay.frigyes.dr@t-online.hu




« Vissza az előző oldalra!
Dr. Morvay Frigyes - Magyar