Dr. Morvay Frigyes

Mobil: +36-30/9699-280
morvay.frigyes.dr@t-online.hu

Esszék

06 - A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

Fejezet az orvosi filozófia témaköréből

AZ ELIDEGENEDÉS

Dr.Morvay Frigyes

Motto:

Az ember élete: társadalom,

Az ember halála: társadalom.

Rövid történelmi bevezetés:

Marx írja a Gazdasági-filozófiai kéziratok antropológiai alapvetése c. fejezetében, hogy „a szocializmusban nincs elidegenedés. Az elidegenedés a kapitalizmusban az ipari munkásság kizsákmányoló kényszer-munkakapcsolatából származik, ami elidegeníti az embert a munkától, a másik embertől, végül önmagától.”

Hozzáteszem: minden kényszert elidegenedés követ.

Feuerbach szerint „a judaizmus és a kereszténység elidegeníti az embereket egymástól és gátja az emancipációnak.”

A kutatók többsége a gazdasági, a társadalmi körülményeket okolják az elidegenedésért.

Ezek a megfogalmazások elnagyoltak, kihagyják a mindennapok egyszerű interperszonális attitűdöket.

Az irodalom  az elidegenedés kifejezést, mint fogalmat a 19-20.századtól használják.

Korunkból csak néhány látványos jelenséget említek. Elterjedt:

·      Az érdektelenség,

·      A mellőzés, frusztráció,

·      Irigység,

·      A korai gyermekkortól a fülhallgatós leptopot néző, a folytonosan telefonáló, egyéb „kütyüző” bármely élettérben,

·      Az elvonult TV néző.

X

         Sajátos emberi érzelem az elidegenedés, - másként kifejezve: az attitűdök megváltozása a személyiségben. Ellentéte a vonzalom, a vonzódás. Megjelenése, - helyesebben kialakulása - elején kognitív elemeket is tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolati, a bizalmi, a vonzalmi és érzelmi színezetű kötődést valamely logikai szempont, vagy valamely érzeti tapasztalat akár gyorsan is, vagy lassúbb időtávban befolyásolja. Kondicionáltan negatív tapasztalatokon alapul.

         Különös, hogy:

·      az emberek szeretetről beszélnek, majd elidegenednek.

·      Szerelemről beszélnek, majd elidegenednek.

·      Fellelkesülnek, majd elidegenednek.

·      Szimpátiáról és szolidaritásról beszélnek, majd elidegenednek.

·      Vallásosak és hívők, majd elidegenednek.

Az elidegenedő felismeri másokban, a társadalomban az értékvesztéseket és ő már nem harcol, hanem visszavonul.

Ez az érzelemfajta nem betegség, hanem reaktív állapot. Leegyszerűsítve: amit kapok, az nem kell, vagy nem így kell. Ha társadalmi méretekben eszmei, politikai, erkölcsi hiányosságok halmozódnak, akkor a kiábrándulás negatív korszakát éli meg a nemzet. Általánosan is és a családokra is érvényesen a kötődések lassú szűnését látjuk.

A mai idők már tévutakon járó liberalizmusa az ember-mivolt értékválságát okozták.

A feloldás kulcsa: AZ ÉRINTÉS.

Ekkor érdemes a fenti felsorolást megismételni:

·      Az emberek szeretetről beszélnek, majd elidegenednek, mert hiányzik az érintés.

·      Szerelemről beszélnek, majd elidegenednek, mert elmarad az érintés.

·      Fellelkesülnek, majd elidegenednek, mert nincs már az emóció érintése.

·      Szimpátiáról és szolidaritásról beszélnek, majd elidegenednek, mert megváltozott az érintés

·      Vallásosak, hívők, majd elidegenednek, mert hiányzik a meditáció, mint érintés.

MI AZ ÉRINTÉS?

Az érintés az a kifinomult, kulturált interperszonális viszonyulás, ami a jelenlétek minden területén természetes igény. Nevezhetem minősített, illő viselkedésnek is.

Az érintés fogalmában az elidegenedésnek nemcsak feloldása, hanem prevenciója is értendő és így jutunk el a szeretethez is.

Az érintés nagyon sokféle motivációt képvisel tanult, szocializációs forrásból. Mi csak a liberális viselkedés megjelenési formáit látjuk és mintha nem vennénk észre a mögöttes és fondorlatos érdekeket, ahogy a kijavítás eszközeit sem.

Ugyancsak elidegenedés okozójává válhatnak olyan személyközi katasztrófák, melyeket: ELHAGYÁS-nak nevezek. Ilyenek pl.:

·      Elhagyás a szülők korai halála,

·      A szülők válása,

·      Barátságok szétesése,

·      A haza végleges elhagyása,

·      Elhagyás minden elvesztés, mint értékeink elvesztésének bármely formája.

Életünkben folyamatos elhagyások történnek: elhagynak bennünket és mi is elhagyunk másokat.

Az elhagyásokat űrérzés követi, majd a befeléfordulás a magány útjára terel.

Az önkéntes elszigetelődés önmagában nem elidegenedés, mivel nem származik elsődlegesen személyközi disszonáns tapasztalatokból. Pl.: a hoszútávfutó magányossága, a kutatók munkamániás elvonulása, szerzetesi életformák.

A „meg nem értettség” még nem jelent elidegenedést, ezt későbbi kibeszélések, illetve viták tisztázhatják.

Vita tárgya, hogy az elidegenedés, illetve az elhidegülés visszafordítható-e? A visszafordíthatóság nem lehetetlen, ekkor tapasztalatok szűrődnek le és az újabb kötődésről /visszakötődésről / azt mondjuk, hogy: már nem ugyanaz. Vannak esetek, melyben a visszafordíthatóság már elkésett. Ekkor a nyert tapasztalatokat már sebeknek tartjuk.

A kisebbség. A másság pro- és kontra okoz elidegenedési tendenciákat.

A személyiségben végbemenő elidegenedésből, a kivezető út valamely sikerélményen át vezet a terápiás út. A sikerélmény is érintés. Látható, hogy a társas lény sikerélménye vagy pótcselekvése, vagy egy újabb érzelmi érintés lesz az, ami elfedi a korábbi negatív tapasztalatokat. Itt nem olcsó hangulatkeltésről van szó, mint silány sztárparádék, fesztiválok sora, nem alkoholizálás, sem kábítószerek „igénybevétele”, hanem az értékromboló tényezők, elvtelenségek felszámolása.

A mai korban az atomizált személyiségrendszerek minden együvétartozást szétzilálnak..

Az elidegenedés állapotát nem tűri jól az emberiség. Kérdés, hogy az a gyenge gyógyír, ami a civil szervezetekben, a polgári körökben felcsillant, oldhatja-e az egyénekben az elidegenedést, az idősebbekben a következményes elmagányosodását? Az elmagányosodás, az elszigetelődés önmagában és elsődlegesen nem elidegenedés. A keresztény Egyházi vallásgyakorlás látszólag egybetart vallási közösségeket, mégis a hitéleti igény liberális szálakon szekták felé is vonzott tömegeket. A vallási közösségek hoznak újra együvétartozás féle érintést, ugyanakkor kialakul, illetve nem szűnik a vallási közösségek egymásiránti távolságtartása, ami nem elidegenedés, hanem már közel ellenségeskedés, legalábbis viszályoktól sem mentes merev identitásképző magatartás. Az ökomenikus törekvések nagyon gyenge lábakon állnak. Előttünk áll e tekintetben Európa egyre súlyosbodó „betegsége”. Amit ma látunk a dél-keleti invázió képében az a kiszámíthatatlan vallásháború rémképe.

         Nem kívánom a filozófiát publicisztikával felváltani.

Elidegenedést okozó tényezők működnek a szingli életmódban is, amit az egyének önmaguknak sem vallanak be mindaddig, míg a gyermek utáni vágy a már elkésett időben fel nem merül az érzelmeikben.

Az emberi gondolkodás nem kényszeríthető a kollektív univerzalizálás elfogadására, ahogy azt a kommunizmus – és bármely más diktatúra – gondolta. Madách mondatja a Sátánnal: „család s tulajdon lesz a világnak kettős mozgatója”. Hétköznapi közmondás szerint: az én házam az én váram, - de a kerítés sohasem lehetne hermetikus.

         Ismert pszichológiai, esetenként pszichiátriai téma a kamaszkori elidegenedés, melyben törvényszerű az „engem senki nem ért meg” szólam, a szülőket bíráló és tőlük való eltávolodás, ami az ifjút, a leányt a családján kívüli kötődések felé orientálja. Ezekben az új kötődésekben sajnos kevesebb az előnyös elem, mint a hátrányos és veszélyes elem, csúszós a talaj, mert már nemcsak a fentebb említett kognitív elemek a szabályozók, hanem az élettani folyamatban az érzelmi befolyás – amit ösztönéleti drive-nek is hívunk – ami a kognitív értelmi működés logikáját gyengíti. A kamasz a kifelé irányuló kapcsolatait már nem éli meg elszigetelten, így csoportos befolyás érvényesül  és a magatartások lázadásba mehetnek át. E ponton úgyszólván minden kontroll elvész és a folyamat liberális eszmék támogatását / tüzelését/ „élvezi”. Érthetetlen jelenségre kívánok utalni: a tanuló ifjúság elszabadult tiszteletlen és fegyelmezetlen magatartására az oktatóival szemben.

XXX

         NEM ELIDEGENEDÉS, mégis társítom az előzőkhöz a PROXEMIKA fogalmát, amit Edward T.Hall tárt fel a szociológiában és közölte 1966-ban megjelent könyvében. A proxemika a non-verbális kommunikáció és a térmegosztás együttes jelensége. Ismétlem e fogalom nem elidegenedésről szól, mégis bizonyos idegenkedés tűnik személyek között. Ez a bizonyos térmegosztás csupán távolságtartás, de ha ez a távolságtartás előítéletesen történik, akkor e mögött már elidegenedés húzódik meg.

Edward T.Hall típusmezőket különböztet meg, mint:

·      Az intim tér,

·      A személyes tér,

·      A társadalmi, vagy szociális tér,

·      Egyéb nyilvános tér.

A proxemikai tanulmányokban a személyek közötti távolságtartás különböző szakaszolását olvashatjuk, aminek szokásai népcsoportonként is változók – a vérmérsékletek szerint – és e szokások reflex-szerűen nyilvánulnak meg. A szerzők kategóriákat sorolnak fel, mint:

·      A bizalmas távolság közeli szakasza: a közvetlen testi érintkezés,

·      A 15-45 cm közötti a karnyújtásnyi elérhetőség, melyben a beszéd suttogó,

·      A 45-75 cm-es távolságtartás a középhangos társalgás távolsága,

·      A 75-120 cm közötti szakasz a tanácsadás, vagy parancsadás távolsága.

Itt jön szóba nagyobb méretekben a népsűrűség mint embersűrűség kérdése, a lakásméretek igényei, benne a bútorelhelyezéssel. E rejtett dimenzióknak nevezett mérnöki ismeretek már a köznapi életbe is bevonultak, noha egy részük nem tudatos cselekvés, bár belőlük erednek az igények, melyek már tudatos megnyilvánulások.

Jellemző proxemikai jelenség, hogy a padokra, széksorok esetében egymás mellé elsődlegesen és lehetőség szerint emberek egymás mellé nem ülnek, csak kényszerszerűen és e jelenség több mozzanata nem tudatos, már a felnövekvő gyermekeknél is látható.

Ha a távolságtartást valaki már rendszeresen emberkerüléssé és más negatív érzelmekkel életstílusává teszi, az valamely mániában szenved, vagy műveletlenül sznob és óhatatlanul elidegenedetté is válik. Ezért kapcsoltam össze az esszében a valójában két különböző fogalmat.

2015.09.29.

morvay.frigyes.dr@t-online.hu




« Vissza az előző oldalra!
Dr. Morvay Frigyes - Magyar