Dr. Morvay Frigyes

Mobil: +36-30/9699-280
morvay.frigyes.dr@t-online.hu

Esszék

01 - A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

AZ ORVOSI FILOZÓFIA ALAPVETÉSE   I.
Dr.Morvay Frigyes

A XX.sz. végén a filozófia szükségszerűen interdiszciplinárissá válik, mivel a problémaorientált gondolkodások valamennyi tudományágban /szakmákban/, szaktudományokban az okságok keresője a részletekben. Így szakfilozófiák alakulnak. E szakfilozófiák azonban nem a szakmák kamarai törvényei, sem a szakmák művelésének leírásai, hanem olyan kérdésfelvetések és olyan válaszok keresése, melyek a tématerületen még nem ismert tényeket és összefüggéseket jelentenek.

J.C.Nyiri nyomán ez a filozófia történet kérdése is, melyben a filozófia mibenléte önmagára kérdez. „to how phylosophycal ideas originates in, or how are determinate by?”¹

E gondolkodásfajták célja, hogy a realitásból kiindulva ideát találjunk, és az elméleteket lerántsuk a realitásokba, hogy igazoljuk azokat, illetve felmutassuk a tévedéseket.

Heidegger a jövőbelátva  ezt úgy fejezi ki, hogy "A filozófia felbomlik önálló tudományokra. Ezek neve: Logisztika, szemantika, pszichológia, antropológia, szociológia, politológia, poétológia, technológia.....Vélhetően az eddigi stílusú és ennek megfelelő érvényességű filozófia el fog tűnni a technikai világcivilizáció emberének látóteréből.”2 Mindazt, amit itt Heidegger előre látott, a tudományos eredmények okozzák. Így tehát abban a korban, amit Heidegger előre rajzolt, már mintegy 70 éve benne vagyunk.

Az esszék rövidebbek lesznek, kiútkereséseik, megállapításaik, és elemzéseik más utakat találnak.

Ekkor kérdezzük azt is, hogy miért nem vihetők át akadálytalanul a tudományos felismerések a gyakorlatba, illetve miért válik szét a gyakorlat a tudományos felismerésektől, mivel ez utóbbi verzió már azt jelenti, hogy miért vannak esetenként káros hatásai a tudományos felismeréseknek a mindennapi életünkre.

            Ami megkülönböztet bennünket a vélekedésekben és a gondolkodásokban, az a SZEMLÉLET. Nem véletlen, hogy a közelmúltban megjelent esszégyűjteményemnek ezt a címet adtam, mivel megjelentetett 7 esszében több szemléletbeli sajátsággal kívántam elemzéseket közzétenni. 3.

Nézzük önmagát a SZEMLÉLETET.

A szemlélet – látásmód, szocializációnk értelmi síkon szerzett terméke. Naponta megnyilvánulunk szemléletünkből eredő véleményeinkkel, melyekkel úgyvéljük, hogy történelmi korba helyezzük magunkat. Szeretnénk, ha mások szemléletét is a sajátunkhoz hasonlóvá tehetnénk, mert elfogultan hisszük, hogy csak a mi szemléletünk a helyes. Szemléletünknek is van szerephelyzete, mivel szocializációnknak, képzettségünknek rendszeréből fakad, ezért szakmai szemlélettípusok is kialakulnak. A szemléletnek tehát nemcsak sokoldalúsága van, hanem önmagában is plasztikus, befolyások hatására megváltozó. Ismeretes azonban bizonyos merev szakmai szemlélet, amit csőlátásnak szoktunk nevezni. Hozzákapcsolódik identitásunkhoz és az attitűdjeink részévé válik, különösen az ítéleteinkben.

Szemléletünkkel elemzünk valamely történelmi, politikai eseményt és szemléletünk szerint keresünk kiutat, irányt is helyzeteinkből.

Szemlélet vezet filozófiai gondolatkeresésünkben, ezzel filozófikus látásunk alakul, melyben célorientáltak vagyunk, majd célfogalmakkal gondolkodunk. A szemlélet a kommunikáció tárgyára fókuszál és ha nem vagyunk csőlátásúak, akkor körültekintőek leszünk. Amikor identitásunk attitűdfunkciója során osztályozunk, vagy válogatunk, azt szemléletünkkel tesszük. Megítélésünk szerint a rendszerekben vagy centralizálunk, vagy decentralizálunk. Látható, hogy szemléletünk az ítéleteiben dilemmát hordoz.

Szemléletünk szerint kérdezünk és alkotunk.

Sajnos ritkán számolunk azzal, hogy szemléletünket egy másik szemlélet ítéli meg, ezért is említettem, hogy saját szemléletünk iránt elfogultak vagyunk. Ha más befolyására szemléletem megváltoztatására kényszerülök, esetenként nehezen élem meg. E megváltoztatások illetve megváltozások lehetnek racionálisak, vagy érzelmiek és érdekorientáltak. Akiben a szemléletek megváltozása könnyed és érdekorientált, azokat ingatag, esetenként jellemtelen embereknek nevezzük. Kivételt képeznem azok, akik tudásuk bővülése során, bár ugyancsak racionálisan változtatták szemléletüket.

A gyermeknek képzése megkezdése előtt nincs szemlélete, majd kamasz korára nem ingatag, hanem bizonytalan szemléletűvé válik, sokszor téves szemléletűvé válik a felnőttek és képzett személyek tapasztalati világában kialakult szemléletéhez viszonyítva. Úgy tűnik, hogy az ifjúság igazságérzete érzékeny, szemlélete eszmékre talál és harcossá válik. Ha itt nem körültekintő, akkor vagy áldozattá válik, vagy frusztrált lesz, melynek során esetenként öngyilkosságot is elkövet. A szemléletből hitek és vallások alakulnak, egy népcsoportban pedig lelkesült hazafiasság vezet nemzeti érdekorientálttá.

A politika a manipulálás mestersége – és nem tudománya! – amiben éppen a szemléletbefolyásolás több eszköze között találjuk a történelemhamisítást és más szemlélettorzító eszközöket. Nevezhetem ezt a szemlélet fertőző megbetegítésének is, melybe pszichózisok is kifejlődhetnek és átörökítő mechanizmusokat fedezhetünk fel.

A szemlélet építőkövei az érvek, színezői a jelzők, címkék, melléknevek.

            Az orvos, mint orvos-ember értelmezni kívánja munkatárgyát: AZ EMBERT , együtt a természet egészével és együtt a MÁSIK EMBERREL, amiből nem ORVOSI SZOCIOLÓGIÁT kíván írni, hanem a szakma elmélyült filozófiáját.

Sok visszatérő kérdés irányult a filozófiában az iránt, hogy KI AZ EMBER? Született is jónéhány meghatározás, megfontolt is, és csak úgy odavetett is, melyek közül néhányat felsorolok.

  • Jób/25,6/ „...s az ember fia, aki féreg”
  • La Mattrie /XVIII.sz./ orvos-filozófus szerint: az ember gép.
  • Reosseau ÉRTEKEZÉS c. művében írja: „A gondolkodó ember elfajzott állat.”
  • Az ember meghatározhatatlan
  • „A mitológiai ember” / Dr.Kiss T/
  • szerintem: az ember Misztérium.

Az orvosi filozófia szemlélete szerint már más kérdések merülnek fel, mint Pl.:

 KI AZ ORVOS?

 KI A BETEG?

 És azt a kérdést, különösen fontosnak tartom: KI A GYERMEK?

 E kérdéssorozat a többféleképpen meghatározható ember mivoltot egyszerűen a mindennapi élet emberképét már a gyakorlati életre vonatkozóan szeretné meghatározni. Pl.: megszokott módon használjuk a kifejezést: BETEG EMBER  de nem beszélünk hasonlóan ORVOSEMBERRŐL, pedig a szakmai működés attitűdviszonyait csak akkor ítéljük meg helyesen, ha a betegember és az orvosember találkozásait / minden ember összetalálkozásait/ úgy fogjuk fel, hogy az /azok/ nem mások, mint attitűd találkozása attitűddel. Ez azt jelenti, hogy minden cselekedetünk / minden emberé/ csak a személy teljes múltjával együtt érvényes. Az ATTITŰD  egy érzelmi komplexum, melynek előzetese a személy valamennyi múltbelisége amiből megítéli a közvetlen jelenlét egyszerre többféle viszonyait, így a szembenálló embert is a közvetlen jelenlétben. E megítélésből mind a spontán, mind a tanult viselkedések fognak származni /megnyilvánulni/ és a jelen, a közvetlen jelenlét folyamányában történő dolgok olyan emléktartalmakat képeznek, melyek e jelenlétet követően minden szereplőben már a jövő magatartásaihoz képeznek attitűd-gazdagságot.

Az emberre vonatkozó kérdések egy másik csoportja is előtűnik, ami a személy kilétét firtatná a létének meghatározásához közelítendő:

  • Miért éppen én létezem?
  • Miért éppen most létezem?
  • Miért éppen itt létezem?
  • Miért éppen ilyen vagyok, ahogy létezem?

Csábít a gondolat, hogy ezt a kérdéssort antropomorfikusan használva valamennyi élőlény: növény, állat – is feltehetné.

Tehát tudatosan nem irányított és nem várt történéseken vagyunk túl, amikor a tükörbe nézünk.

Hasonlóan az elhunyt is kérdezhetné:

  • Miért pont én,
  • Miért pont itt,
  • Miért pont ekkor és
  • Miért pont így?

És  újra említem, hogy e kérdéseket valamennyi élőlény ugyan így feltehetné.

A magyarázatot meg tudjuk adni, ha a leszármazás genetikai vonulatába beszúrjuk a történések  VÉLETLENSZERŰ minősítését hiszen a KÉT HELYRŐL JÖVÉS-ből eredő ivarsejtek a megtermékenyüléstől a létmozzanatok egész sora, amit sorsnak is szoktunk nevezni, a véletlenszerűséget tükrözi, mely véletlenszerűséggel minősített létmozzanatok a rákövetkező generációkban hasonlóan ismétlődnek. Szabad-e egyáltalán a véletlenszerűség kifejezést használni? Hangsúlyozom, hogy nem véletlen-t írtam – tudva azt, hogy véletlen, mint olyan, nincs -  hanem véletlenszerűséget írtam, ami annyit jelent a számunkra, hogy a jelenségek, mint lét-állomások ugyan ismertek előttünk, de az oksági összefüggés bizonyos homályban van és abban is marad. Tehát ahogy a filozófiában vannak törvényszerűségek, úgy a leírt emberi lét-mozzanatokban joggal beszélhetünk véletlenszerűségről.

Az orvosi filozófia nem izolált, hanem interdiszciplináris, a kérdésfelvetései során alkotó jobbot kíván nyújtani valamennyi tudományág felé.

            Az ORVOSI FILOZÓFIA szándéka a természettudományos ismeretekkel teljességgel szétszedett és teljességgel összerakott EMBER dialektikus elemzése.

Holisztikusan gondolkodva: az Univerzum autonóm, objektív valóság, melyben az EMBER / akinek kiléte ismeretlen/ az Univerzumban olyan létező, AKI függő létező. Valójában minden élőlény függő létező, mely létek függenek az autonóm Univerzum történéseitől és sajátosan függenek egymástól. Ez a függés többoldalú:

  • Elsősorban az élő létek TÉRBEN ÉS IDŐBEN való létéről szoktunk beszélni. Korlátozva e fogalmakat ezúttal csak a Föld élőlényeire: a TÉR adott, az IDŐ fogalma az Univerzumban a mozgásban feloldódik mint végtelen és így értelmezhetetlen, csak emberi gondolkodási kategória, a földtörténeti korszakok tagolására értendő, melyben az élőlények változnak, akár mondható, hogy nem létezik.
  • – ugyancsak létfilozófiai értelemben nem elsődleges az, hogy a tárgyak, illetve az élőlények eljutnak A-pontból a B-pontba mivel az élőlények földi létkautéláit a KÖZEG alkotja, tehát az élőlények KÖZEGBEN ÉLNEK. Közegben élnek és a közegből élnek az élőlények, ezért az elsőszámú függést a közeg jelenti, melyből az egyedi anyagcsere valósul meg. A KÖZEG jelenti a földi lét-kautélák minden minőségét és mennyiségét. Ezzel megnyitottam a KÖZEG-ELVŰSÉG GONDOLATRENDSZERÉT, mely filozófiai szemlélésben teljessé válik az élővilág teljes és szerves egysége az Univerzummal. A KÖZEG nem HALMAZ, noha a közeg tartalmaz halmazokat és ma már tudjuk, hogy a mennyiség minőségbe való átcsapásáról szóló elmélet elévült.
  • A közeg-elvűségben az összefüggéseket valamennyi fiziko-kémiai szerveződés és önszerveződés felé irányuló integrált folyamatokban szemlélem és ezzel ha nem is egyenes vonalú evolúciót értve mutatok rá az Ó-szövetségi idézetre: „..por vagy, és visszatérsz a porba!” /Móz.1.13,19./. A közegelvűség eszmerendszere valamennyi függést magába foglal, melyek között a legfontosabbak: az egyedek gáz-anyagcseréje, az egyedek anyagból-anyag táplálkozási anyagcseréje, benne értve most már a szervezeteknek a tudomány által feltárt valamennyi részanyag igényével, ami a bizonyos egymásból-élésből valósul meg.
  • Az élőlények függésének további rendszere egyrészről ökológiai, másrészről szociológiai, ideértve a szociálpszichológiai közeg-hatásokat is /mint kölcsönhatásokat is /.
  • Az embereknek az előző pontban kifejtett függési viszonyoktól elkülönítetten említem a politikai függőségeket, melyek láthatóan soha nyugvóponton nincsenek, sok esetben sanyarúak és ártalmasak.

2017.

Irodalom:

¹ J.C.Nyíri: Perspectives on Ideas and Reality (1990)

2. M.Heidegger: A Metafizika alapfogalmai.- Függelék.Oziris k.Bp.2004.

3. F.Morvay: A szemlélet. Könyvműhely. 2013.

E-mail: morvay.frigyes.dr@t-online.hu

A kézirat első megjelenés: 2013,




« Vissza az előző oldalra!
Dr. Morvay Frigyes - Magyar